Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hallás

Hallás

A hallás, más szóval auditív vagy akusztikus érzékelés az élőlények hangérzékelésének neve. Erre olyan érzékszervek teszik őket képessé, amelyeket az élőlény környezetének rezgése stimulál.

A rezgéseket közvetítheti a közeg, melyben az élőlény él, vagy például a talaj (vibráció). A hallás nincs mindig fülhöz kötve; a hangot más érzékszervek is észlelhetik a megfelelő testrészeken, különösen a vibrációt.

Az auditív érzékelés leírja, hogy az élőlény milyen formában észleli a hangokat, a hallás folyamatát, és a szubjektív érzetet.

Az irányhalláshoz két fül szükséges. Csak így követhető hozzávetőlegesen a hangforrás mozgása is. Az irányhallás a két fület elérő hangok hangerejének és késedelmi idejének összehasonlításán nyugszik, amiben a fülek távolságának is nagy a szerepe.

Emlősök és más gerincesek

Az emlősök hallószerve a fül, ennek részei: a külső fül, a középfül és a belső fül, ami a halláson kívül az egyensúlyérzékelést is szolgálja.

Hallásuknak nagy a spektrális felbontása, mivel a csiga sok érzéksejtet tartalmaz, amik különböző hangfrekvenciák érzékelésére képesek. Már a korai gerinceseknek is ilyen volt a hallásuk.

Folyamata 

Emberi fül anatómiája

A hangok először a külső hallójáratba jutnak, majd megrezegtetik a dobhártyát. Ennek belső felszínéhez kapcsolódik a három hallócsontocska közül az első. A hallócsontocskák ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz, ugyanúgy, mint ahogy a könyökben vagy a térdben kapcsolódnak a csontok. A dobhártya által közvetített rezgések hatására a hallócsontocskák rezegni kezdenek az ízületek jóvoltából, és a folyadékkal teli csigába továbbítják a rezgéseket. A végén a rezgések ingerületté alakulnak a csigában található Corti-féle szervben. Innen az idegi jeleket a hallóideg közvetíti az agy hallóközpontjába, ahol a hangok tudatos érzékletté lesznek.

A látással összehasonlítva a hallás képes elkülöníteni két egymást gyorsan követő jelet, mivel a szemmel ellentétben nem kell kémiai anyagokat felbontania és újra összeraknia. Ott vissza kell állítani a rodopszint, míg a fülben nem ez a helyzet.

A hallószerv, ahogy az egyensúlyozás szerve is, a halak oldalvonalából alakult ki. Az evolúció folyamán leginkább a hallócsontocskák módosultak. A kengyel már a kétéltűeknél jelen van, a kalapács és az üllő csak az első emlősöknél jelent meg.

Az ember hallása a következő folyamatokra bontható:

  • a külső- és a középfül veszi fel és vezeti a hangokat, a belső fül a hangokat neurális jelekké kódolja át, amit a hallóideg vezet tovább.
  • előfeldolgozás és szűrés
  • észlelés, a beérkezett információ kiértékelése a tudat számára
  • beszédészlelés

A felnőtt ember hallásával kapcsolatos jellemzők:

  • a maximális észlelhető rezgéstartomány 20 - 20000 Hz
  • a legérzékenyebb rezgéstartomány 300 - 3000 Hz
  • fájdalomküszöb 130 dB

A hallás sérülései:

Az emberek hallását audiogrammal írják le.

Rovarok

A gerincesek mellett egy sereg más állatcsoport is képes a hallásra. Így például azok a rovarok, amelyek hangokkal kommunikálnak. Hallószerveik különbözőek lehetnek.