Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hangszóró, Hangfal

Amit a teljesítményekről tudni kell!

A hangszóró teljesítményét kétféle módon szokták megadni a gyártók. Ez a kétféle teljesítmény eltér egymástól. Első a "zenei", a második az úgyn. "szinuszos" vagy névleges teljesítmény. A hangszóróknak mindíg a zenei teljesítménye nagyob. Például ha egy hangszóróra az van felírva, hogy 800/600W akkor a "800" a zenei, a "600" a színuszos.

Zenei teljesítmény

A fogalmat különösebben magyarázni nem kell. Ha a CD-lejátszóba behelyezünk egy (bármilyen) zenei lemezt és azt egy erősítőrendszerrel és a megfelelő hangfalakkal megszólaltatunk, akkor amit a hangfalból hallunk az maga a zenei teljesítmény, ami nincs arányban a hangerővel, mely egy külön fogalom. Mivel a zene egymástól teljesen eltérő rezgéseket tartalmaz (Pl.: színusz, háromszög, négyszög és a sok meghatározhatatlan hullámforma), így a hangok nem azonos mértékben terhelik a hangszórót.


Színuszos teljesítmény

A színusz hullám egy úgyn. állandó hullám melyet a frekvencia és az amplitúdója jellemez. Ha egy 500Hz-es jelet, (úgyn. sipoló hangot) a hangfalra kiküldünk, akkor azt színuszosan terheljük, mely állandó terhelésként jelentkezik.


A hangszóró és az erősítő teljesítményének összefüggése


Nagyon fontos szabály, hogy a hangszóró teljesítménye mindíg nagyobb kell legyen, mint az erősítőé. De mennyivel? Egyes források szerint minimum az erősítő teljesítményének 1,5 szerese, mások szerrint kb. 30-50%-kal kell a hangfalnak nagyobbnak lennie, mint az erősítő. Például, ha az erősítő mely a rendelkezésünkre áll 100 Watt teljesítményű akkor az ajánlott hangfalteljesítmény minimum 130-150 Watt kell, hogy legyen. Miért fontos ez? Esetünkben a 100 Wattos erősítő bizonyos teljesítménycsúcsokban (hirtelen hanglökés), elérheti a 130-150 Wattot is, mely természetesen csak impulzusszerűen jelentkezik. Ha ebből az impulzusból adott időn belül túl sok jut a hangszóróra, akkor az túlterheléshez vezet. A túlterhelés következményei számosak lehetnek, Pl: torzítás, recsegés, a membrán sérülése és végül a hangszóró tönkremenetele (leégése). Ez utóbbi visszahathat az erősítőre, mely a leégett és záraltossá vált hangszóró miatt túlterhelődik és megfelelő védelem hiányában tönkremegy. Ha az erősítő rendelkezik védelemmel, akkor sem kerülhető el minden esteben a tönkremenetel. Ezek elkerülése érdekében mindíg figyeljünk a megfelelő erősítő-hangfal összeállításra!

 


Milyen rendszert használjunk?


Ha valaki jó hangzást szeretne elérni ajánlott, hogy a mély hangsugárzó külön dobozban legyen elhelyezve és külön végfokról üzemeljen. A felső hangfalakban elég egy úgyn. kétutas rendszert kialakítani, amely egy másik erősítőről üzemel. Természetesen ilyenkor a két erősítő elé célszerű egy aktív crossovert beiktatni, hogy a hangfalak csak a megfelelő hangokat kapják meg.
Miért jobb az 1.aktív crossover az erősítő előtt, mint a 2.passzív az erősítő után? Ennek egyszerű a magyarázata. Amíg az 1. esetben a hangszóróra az erősítő teljes teljesítménye rákerül, addíg a 2. esetben a passzív eszköz miatt mindíg van veszteség nem beszélve arról, hogy bizonyos teljesítmény felett a passzív crossover méretei és veszteségei is egyre nagyobbak. Mondhatja valaki erre, hogy hát a hangfalban van elég hely. Ez tulajdonképpen igaz és a megoldások alkalmazása mindenkinek a saját dolga. Erről nem is akarok vitatkozni senkivel mindazonáltal, hogy én az aktív elemek híve vagyok.

Tapasztalataim szerint a legjobb hanghatást és minőséget mind DISCO-ban, mind Élő zenénél a többutas hangrendszerekkel lehet elérni. Külön-külön dobozokban foglalnak helyet az egyes hangszórók. Egy dobozban több egyforma hangszóró is elhelyezhető. Természetesen ahány részre bontjuk a rendszerünket, annyi erősítő kell a megfelelő 3 vagy több-utas (aktív) crossover használatával.

Hi-fi célokra az estetek túlnyomó részében 3-utas hangfalakat használunk, esteleg 2-utast. Ezekbe a hangfalakba néhány kivétellel passziv hangváltót építenek a gyártók, mely az adott dobozhoz és hangszóró-kombinációhoz van beállítva. Néhány eltérő esetben aktív hangfalakat építenek, melyben az adott hangszórók külön végfokokról üzemelnek, melyek a hangfalban vannak elhelyezve.

Hova, milyen hangszórót tegyünk?


DISCO célokra mély hangszórónak ajánlott a papír- vagy az impregnált vászon szélű hangszóró. A papír szélünek keményebb, míg az impregnált-nak lágyabbak a mély hangjai. A közép hangsugárzók mind Disco, mind élő zene esetében papír pereműek.
A magassugárzókkal már más a helyzet. Disco-hoz és élő zenéhez előszeretettel alkalmazzák a tölcséres sugárzókat, melyek rendkívül nagy hangnyomást képesek leadni adott teljesítményen. Kiegészítő magassugárzóként érdemes használni a PIEZO magasakat, mert frekvenciaátvitelük magasabbra nyúlik bármely lengőtekercses magassugárzóval szemben és kivezérlésük nem teljesítményt, hanem feszültségszintet kíván, mivel belső ellenállásuk igen nagy.